bg
David BeeriCsendélet - Pósa Ede

Jónás Ilona
Tekintse meg a nagy képet


Jónás Ilona



Jónás Ilona művészről lentebb olvashat. Általunk kínált alkotásait ide kattintva tekintheti meg.

 

Jónás Ilona ikonfestő, iparművész 1932-ben született Budapesten.

„Tizenöt éve lakik Biatorbágyon, mégis csak néhányan ismerik. Csendesen, szerényen él, ezért kevesen tudják, hogy ötvös-iparmûvészként ikonokat fest" – írtam pont tíz évvel ezelőtt a Nyakasban.
S bár több kiállításon is részt vett falunkban s környékén, ma sem kezdhetném másként Jónás Ilona ikonfestõ bemutatását. „1932-ben született Budapesten.
1956-ban végzett az Iparmûvészeti Fõiskola ötvös tanszékén. 1974-ig az Iparművészeti Vállalat számára ötvöstárgyakat készített."
A fára vagy fémre festett, olykor aranyfüst lemezekkel borított, néha drágakövekkel ékesített, hordozható, vallási témájú táblaképeket, melyek régebben fõként a görögkeleti egyház templomaiban voltak, nevezik ikonoknak.
Ilona, kérdésemre, hogy miként került kapcsolatba az ikonokkal, elmondta:
„1973-ban nagyon beteg voltam és a kórházból hazajõve nehezemre esett a fémekkel dolgozni. Ekkor láttam meg egy könyvet, aminek címlapján ötvösmunka, egy kereszt volt. Megvettem. A könyvben grúziai aranyikonokról voltak képek. Azonnalmegfogott ez a világ, beleszerettem. Hobbiként két rézdomborításos ikont festettem. Az Artex bemutatótermében rögtön gazdára talált. Tokiói megrendelés lett belőle."
Azóta fest. Közös kiállításokon vett részt művésztársaival Budapesttõl Moszkváig, Szentendrétõl Koppenhágáig. A budaörsi egyéni kiállításán mi is találkozhattunk mû
veivel. Tíz éve írtam: „tervei között szerepel egy külföldi tárlat is, de csak akkor állít ki újra, ha képei igazán méltó helyre kerül
nek. Az anyagot gyûjti hozzá. Faragott fatáblákra fest, triptichonokat készít." Azóta e kiállítások is megvalósultak.
Néhány tanítványt is fogadott, akiket ingyen, önzetlenül tanít. „Nem akarom a sírba vinni azt a sok-sok kínlódással megszerzett tudományt, amit évek alatt összeszedtem." Engem is ösztönzött, hogy fessek
ikont is. De idõhiány miatt – magam helyett – más biatorbágyit ajánlottam, ki azóta mûveli e festési eljárást.
A mûvésznõ elmondta, hogy „csak azt az ikont festi meg, ami megtetszik és megihleti, ami az ötvösmunkához közel áll. Ez érzõdik munkáin is. A plasztikusságra törekszik, nem festi, hanem »mintázza« alakjait. Míves, aprólékos kidolgozású képei az ötvöstárgyak finomságát, cizelláltságát idézik. Az ikonográfia jelképrendszerén belül álmodja újra õket. Ars poetikája: »Jót, s jól!«"
Július 3-án nyílt faluházi kiállítását Pásztor Bazil, a görögkatolikus egyház esperese nyitotta meg, s a Pászti Miklós Vegyes Kó-
rus kamarakórusa működött közre.





bg