Pósa Ede

Pósa Ede

Magyarkanizsa melletti Völgyesen született 1947-ben.
A szabadkai Építészeti Középiskola befejezése után Zentára költözött, ahol tagja lett az ottani művésztelepnek, a szabadkai “Q” csoportnak, valamint a belgrádi “Djura Jaksic” képzőművészeti csoportnak.

Tanulmányait az Újvidéki Tanárképző Főiskolán folytatta Ács József festőművész felügyelete alatt.
Addigi munkásságáért 1988-ban megkapta a Jugoszláv szabad művész státuszt.
Feleségével, Pósa Ljubinka Bubával 1992-ben költözött Magyarországra, több évet töltöttek el a Tolna megyei Kistormáson.

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE).
Számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be alkotásait, melyek megtalálhatóak úgy a hazai, mint a külföldi kiállítótermekben, gyűjteményekben.

Megalapítója és művészeti vezetője 2001-től a “Tamási Művészkert” meghívásos művészeti alkotótábornak, valamint látogatója több rangos művésztelepnek.

Jelenleg a Balaton-parti kis hangulatos településen, Balatonszemesen él és alkot.

Tájait a csendes és belefeledkező szemlélődés jellemzi. Képein általában nincs cselekmény, személy és történet sem.
Csak színek vannak, vízpart, kanyargó kis utcák, föld és gomolygó felhők.
Színei érzelmeket, emléket, magányt, örömöt és rácsodálkozást fejeznek ki – mindazt, ami egy festő lelkében megtörténik.
Alkotásai líraiak és az emberhez oly közelálló, örök témákhoz kötődnek, mint a táj, a természet, a ház és otthon. Mélyen átélt művészete bölcsességre tanít bennünket.
Festészetének alapeleme a szín, mellyel értékek létrehozására törekszik. Célja a humanizmus felmutatása, s megejtően szép színei ehhez szolgálnak eszközül.